Művei patetikusak, monumentálisak, dagályosak, nehezek, hosszúak, ő pedig antiszemita volt – sorolhatók a kultúra iránt érdeklődők, klasszikus zenét szeretők Richard Wagnerrel kapcsolatos ellenérzései. Mindez igaz, de árnyalható, és mindenkinek érdemes a gyerek nyitottságával, kíváncsiságával és figyelmével közelíteni zenéjéhez, így teljesebbé téve a képet, és fantasztikus élményekkel gazdagabbá téve önmagát.
„Wagner a végtelen dallamok szerzője, a legtöbbet idézett zeneszerző a filmiparban, zenei motívumainak egy részét szinte mindenki ismeri. Gondoljunk a Nászindulóra a Lohengrinből. A magyar házaspárok nyolcvan százaléka erre a zenére mondja ki az igent, csak egy részük nem tud róla” – reagál a wagneri életmű nehézségével kapcsolatos kettősségre Bajai András, a magyarországi Wagner Társaság elnöke, akitől a hétvégén befejeződött Wagner kongresszus, és a héten kezdődő Budapesti Wagner-napok apropóján érdeklődött lapunk. A kérdésre, miszerint igaz-e az általános vélekedés, hogy ha valaki közelebb akar kerülni Wagner zenéjéhez, annak kell, hogy legyen már némi jártassága az opera világában, Bajai András inkább az alapműveltség fontosságára hívja fel a figyelmet. „A wagneri életmű élvezhetetlen a történelmi háttér ismerete nélkül. Szükség van alapműveltségére ahhoz, hogy megértsük az örök érvényű emberi igazságokat a hatalom, vagy a manipuláció működéséről. Szimbolikus, XII., XIII. századi környezetbe helyezte figuráit, akik örökké érvényes emberi konfliktusokat, társadalmi igazságokat szemléltetnek az aktuális időtől függetlenül. Vezérmotívumai egy-egy eszmét szimbolizálnak. Forradalmár volt, forradalmár gondolatokkal, amelyek visszaköszönnek műveiben.” - hangsúlyozza Bajai András.
![](/picture/117130/thumbnail/467/00467900.jpeg)
Wagner Hitler kedvenc zeneszerzője volt. A II. világháború után, 1948-ban alapított Izraelben műveinek előadását informális tilalom sújtotta. 2001-ben skandalumnak számított, amikor Daniel Barenboim a berlini Staatskapelle zenekarának élén a Trisztán és Izolda előjátékát játszotta.
„Wagner előbb volt színházi ember, mint zeneszerző, ezért is gondolkodott összművészeti alkotásban, azaz a Gesamtkunstwerk fogalmában. Mielőtt megnézzük egy operáját, érdemes elolvasni a librettót, amely már önmagában is élvezhető műalkotás, a történet ismerete pedig segíti az opera élvezetét” - ad praktikus tanácsot Bajai András, aki a Wagner-művekkel szembeni idegenkedést a Dosztojevszkij regényeivel kapcsolatos vonakodással hasonlítja össze. „Dosztojevszkij olvasását sem a Bűn és bűnhődéssel kell kezdeni, A játékos, de akármelyik műve sokkal könnyebb olvasmány. Regényeiben hihetetlen mélylélektan jelenik meg, akinek érzékenysége van, annak meg kell próbálnia és biztosan évezni fogja. Wagner ugyanilyen.” - von különös párhuzamot két XIX. századi géniusz közé Bajai András.
![](/picture/117129/small/467/00467895.jpeg)
Wagner antiszemitizmusát nem lehet tagadni, de lehet árnyaltabban viszonyulni hozzá. „A XIX. század közepén Európában az antiszemitizmus nem számított elszigetelt jelenségnek és nem csupán wagneri sajátosság volt. A zenei életet meghatározó személyiségek jelentős része volt zsidó származású, Wagner jellemének pedig része volt az irigység. Sikertelenségei miatt bűnbakot keresett. Míg Meyerbeer A próféta című nagy operájáért 700 ezer aranyat, addig Wagner a Lohengrin előadásáért 500-at kapott.” - teszi érthetőbbé Wagner gondolkodását. „A zenetörténészek, zeneesztéták osztják a véleményt, hogy Wagner grafomán volt, írásaitól eltekintve azonban az életműben nem találkozik az ember egyetlen antiszemita elemmel, kirekesztéssel, szegregációval sem.” - villantja fel a magánember indulatai és a zeneszerző művei közti ellentmondást Bajai András.
A magyarországi Wagner Társaságot 1872-ben alapította Mihalovich Ödön, gróf Apponyi Albert és Richter János karmester. Célja ekkor Wagner zenéjének honi megismerésén túl, építési jegyek kibocsátásával a bayreuthi Festpielhaus létrejöttének segítése volt. A társaság a későbbiekben Wagner zenei kultúrájának megismertetését, elmélyítését, ápolását tekintette céljának.
A II. világháború után megszűnt és 1990-ben, a rendszerváltást követően kezdte újra működését. A wagneri életmű propagálásán túl céljuk a klasszikus zene népszerűsítése is. Évente 250 fiatal zenésznek adnak lehetőséget arra, hogy egy hetet töltsenek Bayreuthban és tanulmányozhassák Wagner művészetét. Nemrég a Liszt Ferenc Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium és a Szent István Király Zeneművészeti Szakgimnázium növendékeit vitték Bayreuthba.
A társaság fővédnöke Marton Éva, aki Bayreuthban egy este énekelte el a Tanhauser két női főszerepét, az Elizabethet és a Vénuszt. Június 7.-10. között Budapesten tartották a Nemzetközi Richard Wagner Társaság szokásos évi kongresszusát, 130 ország 140 tagszervezetének, benne 250 képviselőjének részvételével.
Filmes idézetek:
1915 D. W. Griffith: Egy nemzet születése (az első történelmi filmeposz) – Valkűrök tánca
1930 Alfred Hitchcock: Gyilkosság – Trisztán és Izolda prelűd
1940 Charlie Chaplin: A diktátor – Lohengrin nyitány
1957 Chuck Jones: Cane all'opera Tannhauser, Bolygó hollandi, Ring ciklus mash-up
1979 Francis Ford Coppola: Apokalpiszis most – Valkűrök tánca
1981 John Boorman: Excalibur – Trisztán és Izolda, Az istenek alkonya
1983 Tony Palmer: Wagner - Siegfried temetési indulója
1996 Baz Luhrmann: Rómeó és Júlia – Trisztán és Izolda
2006 Terence Malick: Egy új világ – A Rajna kincse
2011 Lars von Trier: Melankólia – Trisztán és Izolda
Info:
Budapesti Wagner-napok június 13.-21.
Müpa
13. Ring - a Müpa dokumentumfilmje
15. A Rajna kincse
16. A walkür
17. Siegfried
18. Az istenek alkonya
19. Rienzi
21. Parsifal